Bár szanghánk csupán egy éves fennállásnak fog örvendeni 2007.
áprilisában, mégis élményekben gazdag múlttal rendelkezik. Hivatalossá válásunk
előtt már fél évvel megalapította 3-4 akkor még álandó taggal Tóth
Erik, Székely Attila (a bútorház tulajdonosa)
és Barabás Péter. Pár hónappal később megrendezésre került
egy szeptemberi napon az első nyílvános tanítás a helyi művelődési házban,
Lahucsky Péter közreműködésével. Akkor sok jó karma érett be,
és egy kisvároshoz képest elég sok érdeklődőt illetve álandó tagot vonzott a
központunk, még a környező városokból is. Ole, mikor megáldotta a szanghát, azt
mondta, mi olyanok vagyunk, mint egy Törzs, és különösen mély szálak fűznek
össze bennünket. Végül is magyarországon egyedülállóak vagyunk az átlag 18-19
éves korral. Így mára 10-12 álandó taggal büszkélkedhetünk, (és mostmár az
idősebb korosztályokból is) és szorgalmasan ténykedünk, belefektetve minden
erőnket, hogy ez a létszám folyamatosan emelkedjen, de nem elhanyagolható, hogy
a minőségre is ugyanígy építünk. A kapcsolattartás, illetve a részvétel a
többi szangha közös programjaiban kissé nehézkes, mivel mind fiatal tanulók
vagyunk, de minden tőlünk telhetőt megteszünk. Egy éve még (az akkor) fűtetlen
bútorházban, hol ülő garnitúrákon, hol a földön meditáltunk, de mindíg
feledtette velünk a kezdeti nehézségeket az egymás közti szeretet és
összetartás. Ezúton szeretnénk megköszönni minden szanghának az önzetlen
segítséget, amit kaptunk tőletek, kivált szeretnénk
köszönetet mondani a Szegedi szanghának a folytonos
pátyolgatásért és terelgetésért, ami a kezdeti lépéseinket és a néhai
botlásainkat illette. Köszönet az egész menedéknek és erőmezőknek, hogy
folyamatos jelenlétükkel nem enged elhagyni az erőnk és összetartanak
bennünket!
Karmapa csenno! |